Egy kaland, zsákos Batka tollából.
Avagy
Az én nagy Tátra túrám!
Hajnali 4-óra berreg az ébresztő, elérkezett a túra napja!
Mátéval lecuccolunk az autóba, és indulunk a találkahelyre.
Mi érünk oda először, de Imre, és Tomi is hamar megérkeznek.
Átpakolunk Tomi autójába (mint később kiderül, nem elég körültekintően), és fél 6-kor indulunk is Szlovákia felé.
Csak egyszer állunk meg, még itthon tankolni, és matricát venni, így 10. 05-re meg is érkezünk Stary Smokovecbe.
Lerakjuk az autót, kikotorjuk a málhát, ami részemről könnyebb két túrabottal, meg egy napszemüveggel, amiket a saját kocsimban hagytam.
Fizetünk a parkoló őrnek, aztán sietünk a felvonóhoz, mert 10: 30-kor indul.
Gyors jegyváltás (4. 90€), és már indulunk is 5 perc alatt fenn vagyunk a Hrebienoknál (1284m) még 10p a mellékhelyiségben és indulunk is tovább.
Köztes cél a Téry ház, (2015m) az útba igazító táblán 2: 50 perc áll, de nagyon jól haladunk a rossz idő ellenére is (egyre havasabb, csúszósabbak a kövek, ahogy haladunk feljebb), így 30 perccel hamarabb, 13: 10–re fenn vagyunk.
Úgy döntünk pihenünk kicsit, szárítkozunk, iszunk valamit, aztán megnézzük magunknak a Vörös-torony-hágót. (2352m)
14: 00-kor indulunk felfelé, a hó egyre több, az út egyre meredekebb.
Már látni a hágót!
Kaptatunk felfelé, a hó még épp nem annyi, hogy segítené a kapaszkodást, viszont csúszósak jegesek tőle a kövek.
Nemsokára elérjük a láncos szakaszt.
Elővesszük a standköteleket, és megkötjük a mellbekötőket rá egy heveder csavarossal, és kész a biztosító eszközünk.
Jól esik a kis viázás, hamar felrángatjuk magunkat.
Az idő nem javul, felhőből ki, felhőbe be…
A hágó tetejére, 15: 50-re érkezünk.
Lefelé az út a Zbojnickához, (1960m) hosszabbnak tűnik mint vártuk, és az útviszonyok se barátságosak.
Sehol sem látjuk a házat, csak a platót, ahol sejtjük, lennie kéne.
Na még egy kis kerülő, és ott vagyunk.
Fél hatra meg is érkezünk a hely, kedves, mint legutóbb is volt, és olcsóbb mint hittük, ami jó hír.
Egy étkezéssel a szállás, csak 16. 50€
Levesszük a nedves ruhákat, oda rakjuk a kályhához száradni, és mire elhelyezkedünk, már hozzák is a vacsoránkat, igen finom pörkölt formájában.
Jól esik a pihenés, a meleg étel, ital.
Beszélgetünk még keveset, aztán lassan nyugovóra térünk, mert reggel megint korán kelünk.
Hatkor ismét zörög az ébresztő!
Összekaparjuk magunkat, és 7: 15 kor megindulunk a Prielom-hágó (2290, 4 m) irányába!
Szép, napsütéses időnk van, nem úgy mint tegnap, bár a felhőkig ma is felmászunk.
A hágó előtti húzósabb emelkedő tövében, megállunk reggelizni.
Előbb egy szlovák, majd egy német parti előz meg minket.
Falatozás után, hamar beérjük az előző partikat.
A szlovákok lassúak voltak, a németeknek segíteni kell kicsit az előre jutásban, a hölgy tagja a partinak bizonytalan kicsit ezen a terepen.
Ahol hó van, jól meg lehet rúgni a lépéseket, ahol szikla, ott egymást segítjük, tuszkoljuk felfelé.
Felötlik bennem, miért is nem hoztam a hágóvasat, ha már megvettem (persze, ennyi hóra nem számítottunk, meg a többieknek úgy sincs, ezért nekem minek (idióta :-) ).
A láncok előtt ismét felszerszámozzuk magunkat, és megindulunk felfelé 9: 50 kor érünk a gerincre már majdnem átértünk, csak Imre van a gerincen, ereszkedne ő is, mikor beér minket a német csapat.
Látjuk, hogy nagyon toporognak a láncok előtt, nem biztosak magukban.
Próbáljuk ellátni őket jó tanácsokkal, merre, hogyan induljanak, és hogy kesztyűt mindenképp húzzanak, mert oda fagy a kezük a lánchoz, mint nekem a polár kesztyűm.
Csak elindulnak utánunk, mi meg lefelé, de látjuk, hogy nagyon remeg a lábuk, mondják is, lehet, inkább visszafordulnak.
Felajánljuk nekik a segítségünket, amit elfogadnak, így Imre fel viszi nekik, Tomi, és Máté kantárjait, és beakasztja őket a láncba, így már neki mernek indulni, csak most a szlovák parti érte be őket, így előbb ők jönnek le mellénk, elénk, aztán a németek utánunk.
Ahogy mindenki átért, igyekszünk lefelé, hisz még hosszú lesz a mai nap.
Kicsit tisztul az idő, elő bukkannak a környező gerincek, sziklák.
Nagyon szép ez a vidék!
Tátjuk kicsit a szánk, aztán keveset ereszkedünk még, megelőzzük a szlovákokat megint, aztán irány fel a lengyel nyeregbe (2200m).
Itt megint kötözködés, akasztás a láncba, mert a felhőktől nem látni mi vár ránk, csak azt, hogy egy igen meredek szakasz jön, mintha csak basejump-al lehetne leküzdeni.
Kár volt aggódni, a rövid láncos rész után már könnyű út vár ránk.
Hamar, 12: 20-ra a Sziléziai háznál vagyunk, (1667m) bár a kényelmét nem élvezhetjük, mert ez is felújítás alatt van, mint a Rysy-ház.
Viszont az állványok közt, el lehet bukdácsolni egy 25nm-es büfé épületbe, ami kicsi, de meleg, így itt pihenünk, szárítkozunk, és megebédelünk.
Jó időben vagyunk, így nem sietünk nagyon a szlovák, és a német parti is hamarább lelép.
Mi 13: 20 kor indulunk.
Már csak a Magisztrále, és az Oszterva nyereg van hátra, mai célunk, a Poprád-tavi menházig (1494m).
A Magisztralén még nem jártam, de mindig úgy gondoltam, hogy az a leghosszabb és legunalmasabb útja a Tátrának, és engem nem is győzött meg az ellenkezőjéről!
Aztán visszasírtam az unalmat, és a jó utat, mikor az Oszterva nyeregből (1966,4 m) kellett leereszkedni.
Akinek nem tökéletes a térde, annak csak tortúra az a szerpentin lefelé, így nekem is az volt.
Hiába látni a házat az alján, az nagyon lassan közeledik.
17: 40-re csak megérkezünk kicsit nehézkes a bejelentkezés, hiába foglaltunk szállást, de azért betolnak minket egy 8-ágyas szobába, 16€-ért, fürdési lehetőséggel, amit próbáltunk kihasználni.
Bár törülközőnk nem volt, jól esett a forró víz.
Lefekszünk, de az álmunk, szikrázó szemű küklopsz zavarja meg többször is, vagy lehet, csak a szlovák kolléga küzd, a sör utóhatásával, és jár ki sűrűbben, mint kéne.
Hat-kor ismét ébresztő, 7: 50-kor indulunk a Rysy-re (2503m).
A Rysy háznál (2250m) megállunk, 10: 22-kor öltözködés, evés, ivás.
Melegedni sajnos nem tudunk, mert csak kinti büfé van a felújítás miatt.
11: 00-kor neki lódulunk a csúcsnak, de az infók szerint nem sok az esély, hogy átjutunk a lengyel oldalra, ezért úgy készülünk, lehet vonattal kell a Csorba-tótól visszamennünk az autóhoz.
Felfelé nagy a köd, egyre nehezebb, veszélyesebb az út a kis láncos szakasz megint inkább felüdülés, mint nehézség.
Aztán megint a kapaszkodás felfelé.
A fagyos hó miatt, ide sem ártana a hágóvas, de mivel az nincs, a terhünket csökkentjük, és Imre meg én, lerakjuk a zsákunk egy szikla alá, hogy biztonságosabban mozogjunk (ezzel eldőlt, visszafordulunk a csúcsról).
Magunkhoz veszünk még pár életmentő cuccot, polárt, és indulunk tovább.
A kitaposott nyomok félrevezetnek minket, több zsákutca is jelzi, más is elkavarodott a felhőben.
Alig látni 20-30mnél messzebb.
Lejjebb, látunk valakit vissza felé jönni, talán a csúcsról jön.
Elé megyünk, és nyilvánvalóvá válik, hol tértünk le az útról.
Már nincs messze a csúcs, hamar felkapaszkodunk.
12: 10 Egy falat csúcs csoki, néhány fotó, kis fürdőzés, a gyenge napsugarakban, és már indulunk is vissza.
15: 45-re visszaérünk, a Poprádi házhoz, de út közben még találkozunk néhány partival, akik meglepően felelőtlenek, de nem meglepően Magyarok!
Némelyik kesztyű nélkül, másikuk sportcipőben, de mind vezető hiányában, mert őt lenn hagyták a menházban, mert levált a bakancsa talpa, vagy valami hasonló malőr miatt.
Így elindult a kis csapat egyedül, hogy majd a vezetőjük utol éri őket.
A láncos szakasz közepén az első próbálkozó egyed „begörcsölt”, hogy ő innen sehová. A másik parti, meg önszerveződő társaság volt, hasonlóan felkészületlenül.
Ráböktek a térképre, Rysy csúcs biztos szép, menjünk fel.
Próbáltam nyugtatgatni őket, hogy az nem gond, hogy hiányos a felszerelésük, az a gond, vannak vagy tízen, és ennyi ember közül statisztikailag is, egy tuti kicsúszik!
További jó utat :-) !
Páran mind két társaságból visszafordultak, illetve örültek, hogy a menházat elérték.
De voltak, akik tovább erőlködtek.
Hát van aki így nyomja, aztán majd elporlad a sok statisztikai adat a kövek közt….
A Poprádi háznál most nem állunk meg pihenni, sietünk le a tóhoz, hogy elérjük a vonatot.
17: 05 Csorba tótól (1346 m) indulunk vonattal Stary Smokovecre, 17: 15-kor indul is a szerelvény, nem kellet sokat várni.
17: 50-re megérkezünk.
Megkeressük az autót, bepakolunk, átvesszük a cipőnk, aztán éttermet keresünk, de nem találunk a környéken, ezért átmegyünk Nová lesnába, és ott eszünk, iszunk.
Megkeressük az autót, bepakolunk, átvesszük a cipőnk, aztán éttermet keresünk, de nem találunk a környéken, ezért átmegyünk Nová lesnába, és ott eszünk, iszunk.
Aztán betájoljuk kis hazánk, és indulás haza!
2010.09.30- 10.2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése