Magashegyi tanfolyam.
Avagy
A Torre Grande meghódítása!
Megérkeztünk a parkolóba, előttünk tornyosodik a Torre Grande hatalmas tömbje.
Körülötte, mint gyerekek a nagyapó mellett, a többi kisebb sziklatű. 
Ez a Cinque torre sziklacsoport, itt tervezzük első komolyabb, több kötélhosszas klín mászásunk. Cél a Torre grande, Armida útja VI+ nehézségű, 5 kötélhossz! Felszerszámozzuk magunkat, aztán megkeressük a beszállást, majd elindul az első parti Gyuszi vezetésével.
Mászópartnerem Máté, már tűkön ül, hajtja ifjonti vére, indulna már, de még másznak Gyusziék az első hosszban.
Így jön az ötlet, induljunk el mi is az út mellett kicsit jobbra lévő keskenyebb repedésben.
Jó az ötlet, hisz három parti fog mászni az útban, így jobban haladhatunk.
Máté indul előre, a repedés nem igen töri meg lendületét.
A két repedés össze fut, így hamar visszatér Máté az eredeti útba, majd Évit utolérve standol ő is, és jelez, indulhatok.
Felmászom én is mellé a standba. Az út nem volt nehéz, III+.
Felmászom én is mellé a standba. Az út nem volt nehéz, III+.
Kettő szikla taréjt akasztott meg Máté, és egy friendet használt az első kötélhosszban.
Én indulok tovább, kis repedések mentén halad az út, egy régi szöget akasztok, és egy friendet szúrok be egy repedésbe a kötélhossz rövid, 17m volt csak.
Egy párkányra érve standolok Évi mellett, egy sandkarikát, és egy nittet használok.
Az időjárás nem kedvez, szemerkélni kezd az eső, majd később hol rákezd, hol alábbhagy.
Évi kimászik a standból, de nem maradok sokáig egyedül, Norbi érkezik, a harmadik parti aktuális elölmászója.
Kialakítja ő is a standjukat, majd egyeztetünk, melyik másodmászó induljon meg.
Máté indul, felbiztosítom, átadom a nálam lévő felszerelést, átrakom testre, és már indulhat is meghódítani a kulcshelyet!
VI+os kunszttal indít a kötélhossz.
Itt 3 nittet raktak az út építői a falba, mert természetes lehetőség nem akad a sima táblán.
A második expressz akasztásánál Máté lába megcsúszik, de az expressz már beakadt, így az esést sikerült elkerülni.
A kötélhossz vége, III+, egy hevederrel megoldható a köztes elhelyezés.
Máté standol, én indulok, hogy aztán Zoli indulhasson utánam.
Kevés, és kicsi fogás, ahogy egy ilyen nehézségű kulcshelytől elvárható.
A második lépésemnél, a jobb lábam lecsúszik a lépésről, de ball kézzel megtartom magam.
Jelzem Zoliéknak, ez lehet az a jónak tűnő lépés, ami Mátét is megviccelte, jobb, ha kihagyják!
A kulcshely kellemesen nehéz, de a hideg vizes sziklától, elgémberednek az ujjak, igyekezni kell a standba. Felérek, és a kötelező procedúra után, indulok tovább.
Könnyű, IV -es kötélhossz következik.
Kicsit ballra indulok, majd fel egy párkányon, aztán jön a IV -s mászás át egy pocakon.
2 hevedert használok biztosításnak, majd egy kisebb bevágásban haladok tovább a kiépített standig.
Máténak is egy könnyű, IV -es kh jutott, ahol mindössze egy friendet, és egy hevedert használt.
A csúcson több standpont is van, így én és Zoliék is biztonságban megférünk Éviék, és Máté mellett.
Két idegen parti volt még a csúcson, az egyik már ereszkedett lefelé, és felajánlották, hogy használhatjuk a kötelüket.
Visszaélni nem akartunk a helyzettel, ezért csak Éviék éltek a lehetőséggel.
Utánuk elengedtük a másik francia partit, hisz ők korábban felértek.
Aztán mi is leereszkedünk, két kötélhossz mindössze az út lefelé.
Lent Gyuszi fogad, kérdi, hogy tetszett?
Mondom, azt kaptam amit vártam, és hogy ez az, amiért mászik az ember.
Megpillantani egy sziklát, egy csúcsot, és meghódítani egy szál kötéllel, néhány vassal.Én indulok tovább, kis repedések mentén halad az út, egy régi szöget akasztok, és egy friendet szúrok be egy repedésbe a kötélhossz rövid, 17m volt csak.
Egy párkányra érve standolok Évi mellett, egy sandkarikát, és egy nittet használok.
Az időjárás nem kedvez, szemerkélni kezd az eső, majd később hol rákezd, hol alábbhagy.
Évi kimászik a standból, de nem maradok sokáig egyedül, Norbi érkezik, a harmadik parti aktuális elölmászója.
Kialakítja ő is a standjukat, majd egyeztetünk, melyik másodmászó induljon meg.
Máté indul, felbiztosítom, átadom a nálam lévő felszerelést, átrakom testre, és már indulhat is meghódítani a kulcshelyet!
VI+os kunszttal indít a kötélhossz.
Itt 3 nittet raktak az út építői a falba, mert természetes lehetőség nem akad a sima táblán.
A második expressz akasztásánál Máté lába megcsúszik, de az expressz már beakadt, így az esést sikerült elkerülni.
A kötélhossz vége, III+, egy hevederrel megoldható a köztes elhelyezés.
Máté standol, én indulok, hogy aztán Zoli indulhasson utánam.
Kevés, és kicsi fogás, ahogy egy ilyen nehézségű kulcshelytől elvárható.
A második lépésemnél, a jobb lábam lecsúszik a lépésről, de ball kézzel megtartom magam.
Jelzem Zoliéknak, ez lehet az a jónak tűnő lépés, ami Mátét is megviccelte, jobb, ha kihagyják!
A kulcshely kellemesen nehéz, de a hideg vizes sziklától, elgémberednek az ujjak, igyekezni kell a standba. Felérek, és a kötelező procedúra után, indulok tovább.
Könnyű, IV -es kötélhossz következik.
Kicsit ballra indulok, majd fel egy párkányon, aztán jön a IV -s mászás át egy pocakon.
2 hevedert használok biztosításnak, majd egy kisebb bevágásban haladok tovább a kiépített standig.
Máténak is egy könnyű, IV -es kh jutott, ahol mindössze egy friendet, és egy hevedert használt.
A csúcson több standpont is van, így én és Zoliék is biztonságban megférünk Éviék, és Máté mellett.
Két idegen parti volt még a csúcson, az egyik már ereszkedett lefelé, és felajánlották, hogy használhatjuk a kötelüket.
Visszaélni nem akartunk a helyzettel, ezért csak Éviék éltek a lehetőséggel.
Utánuk elengedtük a másik francia partit, hisz ők korábban felértek.
Aztán mi is leereszkedünk, két kötélhossz mindössze az út lefelé.
Lent Gyuszi fogad, kérdi, hogy tetszett?
Mondom, azt kaptam amit vártam, és hogy ez az, amiért mászik az ember.
Topo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése